Köszönöm, hogy szinte, itt nőhettem fel. Köszönöm, hogy a részese lehettem mindennek. Bátran ajánlom mindenki figyelmébe ezt a csodálatos helyet, mert legalább egyszer minden embernek be kell térnie ide, és megízlelni milyen KOMÀNAK lenni. Hogy pontosan mit adott nekem ez a hely? Igaz barátokat, feledhetetlen emlékeket, nevelést, segítséget angol érettségihez, segítséget matek érettségihez, 2. otthont, a lámpalázammal szerepelhettem "színdarabban", egy olyan közösséget, ami támogat mindenben. (stb!) Nem mellesleg egy kiváló fotóst akit S.R. - nek hívnak. KOMA BÁZIS, mert jó itt lenni! B. Katalin

Nekem a KOMA a mindenem, mert jó itt lenni. Szeretek játszani, matekozni és írni. Jázmin

Nagyon szeretem a KOMA Bázist, mert nagyon segítőkészek a tanárok. Nagyon szeretek bejárni a barátok miatt, a játék miatt és minden miatt. Itt sok mindent lehet tanulni a másikról. Kedves mindenki mindenkivel. Én imádok itt lenni, mert nyugodt, vicces és játékos. Cintia

A hely szuper! Az előadás mély benyomást tett ránk (különösen a zárókép). Nagyon köszönjük az élményt és azt a baráti légkört, amivel fogadtatok minket! Jövünk még! Szabó család

Nagyon tetszett. Nagyon jol jatszanak, nem mindem ertetem de jo volt halgatni egy politika critika is. A daloknak a szoveget szeretnék olvasni a tudnatok esetleg elkuldeni emailben. Sok sikert a folytatashoz! Theatre le Levain

"El kéne menni bulizni..." Szerintünk nagyon jó és ötletes volt. És őszintén rosszabbra számítottunk. Dóri, Nini, Mira

Engem nagyon megérintett ahogy játszottatok, egy csomó intenzív érzés kavarog bennem és nem is merek bemenni a titokszobába, mert tudom, hogy elbőgném magam. tetszett nagyon, amit csináltatok, az jutott eszembe közben, hogy értelmet vittetek az értelmetlenségbe. Szuper volt! Folytassátok Jókay Rita

Nagyon hitelesen játszottatok, és nagyon tetszett az egész! Kicsit szokatlan volt a környezet, de én nyitott vagyok nagyon az újra! Legyen folytatás, ha lehet! :) Fanni

Köszönöm! Imádom a természetességeteket! Viki

Nagyon ügyesek voltatok. Egytől-egyig hitelesek és nagyon profik. Így tovább! Zsófi

Tájékozatlanul érkeztem egy pörgős nap végén a KOMÁba, ahová Gergő barátom invitált egy előadásra, amiben ő is szerepel, a szereplők írták a covid alatti magányról. Nem színészek, nem színházi szakemberek. Mindössze ennyi információt fogadtam be, tároltam el magamban előzetesen. Na jó, azt is mondta Gergő, hogy említést tesz rólam is a darabban, ez nyilván még piszkálta egoista énemet. Nem voltak elvárásaim, nem is gondolkodtam előre, hogy mire jövök.A művház hangulatot fokozta az a váratlanul barátságos fogadtatás, amivel üdvözöltek minket a büfé/jegypénztár/információs pultban. Aztán elkezdődött az előadás, amiben az amatőrizmusra semmi nem emlékeztetett. Amiben számomra az egyetlen tényező, ami a darab sodrásából kicsit kiemelt, hogy az egyik szereplőt jól ismerem. És, mint mindenki ebben az előadásban, elsősorban önmagát alakítja. Ismerős nevek, témák, szófordulatok kérdőjelezték meg, hogy én most színdarabot látok-e. A színészek (jár nekik ez a cím) őszinte, hihető, manír nélküli játéka, az egyszerű és hatásos díszletek és kellékek, a világítással való kiemelések mind egy jól átgondolt professzionális előadás színvonalát hozták.És akkor nem beszéltünk még a történetről, a történetekről, amik a szereplők saját megéléseiket epizódokban tárják elénk. A vezérfonal a magány. Nem is gondolná az ember, hogy az ilyen sokféle lehet. A téma erős, a feldolgozása mégsem elsősorban nyomasztó. Elgondolkodtató, de nem nyomasztó. Szórakoztató, de nem vicceskedő. Jobb emberré tesz, de nem prédikál. Egyrészt nagyon érdemesnek tartanám ezt a darabot belvárosi színházba hozni, hogy nagyobb közönséget érjen el. Másrészt viszont azt hiszem, hogy hozzá ad az értékéhez az a tiszta, őszinte, sallangoktól mentes környezet. Egészen az odáig vezető úttal. Úgyhogy talán mégsem a darabot kell behozni, hanem a közönségnek érdemes kimenni. Lehetőleg busszal, majd onnan rövid sétával. Az egész úgy, ahogy van: remek dolgozat! Katarzis egy külvárosi, félamatőrnek hitt színielőadáson