Először is napimádó vagyok. Ebből tán következik az is, hogy nem bírom a hideget. A napocska pedig nagyon keveset süt decemberben, plusz még a világosság is nagyon rövid. Nehezen viselem ezt a sok sötétséget, és a hideg nem vonz kimozdulni. Meg azt a sok ruhát is utálom, amit a hideg miatt fel kell venni. Sosem érzem magam kényelmesen. Aztán itt van ez a karácsony dolog, amihez nincs sok kötődésem. Nem azért mintha nem lettek volna szépek a családi karácsonyaim.  Csak igazából az van, hogy szerencsére az én családomban ezek nem voltak szebb napok, mint az összes többi. A mi családunkban szeretet volt minden nap. És igazából ez a bajom a karácsonnyal. Túl sok olyan családot ismerek, ahol ilyenkor sincs szeretet, vagy csak ilyenkor van, és ezt nem szeretem. Sőt! Ha csak ilyenkor van, azt nem találom őszintének, hitelesnek és ezért rettenetesen idegesít. Így hát nem elég, hogy nem süt a nap, hideg van, a hónap vége felé még egy nagy, össznépi hiteltelen, őszintétlen “szeretet - ünnepet” is el kell viselni. Nem szeretem a decemberi vásárlási őrületet. Nem szeretem, hogy azért ajándékozunk, mert kell. Nekem ez nehéz. Nem elégszem meg azzal, hogy nekem jó, mert a mindennapok szeretetében nőhettem fel. Jobban örülnék, ha ez mindenkinek megadatna. Szóval decemberben mindig csak azt érzem: legyen már vége.