Bálintnak, nem mindenki tudta eddig: ugyanaz lesz a vezetékneve, mint nekem. Lívivel fiunk lesz áprilisban.

A képen látható többfunkciós fekhely lesz az első ágya, amit jómagam raktam össze a már korábban kifestett szobájában tegnap. Nem sokan, Lívin és rajtam kívül a nagymamái képen, az egyik nagynénje élőben is látta eddig új helyén a régi ágyat. Meghatározó lépések voltak, amiket megtettünk tegnap is, ezt elmondhatom, és lépünk is tovább.

Van egy álmom. Az, hogy szabad legyen Bálint. Szeretni mindig legyen elég bátor, le- és elnyomni ne akarjon senkit soha. Ha győzni akar, egyvalakit kell legyőznie. Magát kell szerintem Neki is mindig legyőzni csupán, és a szeretetével hozzásegíteni az embereket, hogy tegyék meg ezt. Ha ez, vagy valami nem megy, ahogy próbálja, lássa be, hogy tévedett, próbálja meg máshogy, hátha sikerül úgy. Mondjuk az is lehet, hogy a másik jobban magáévá teszi, amit Ő meglátott, sok esetben másképp lát. Próbálja megérteni mindig, ki Ő, és ki a másik. És mit szeretnének. Tudja, hogy mi múlik és múlhat rajta, és mi nem. Mert ez erősebb, minden keménységnél. Közben tudja, hogy bármit is tesz, vagy éppen nem tesz, azzal hatással van mindenkire, magára is, ahogy Rá is hatással vagyunk Mindannyian már most is.

És Ő is ránk.

Ő okozza, ezért érzi és tudja azt is, hogy mit szóltok ahhoz, hogy pár hónap múlva befekhet abba az ágyba, amit nagyjából három évtizede használt Lívi és a fiatalabb testvérei, én meg újra összeraktam.

Várunk szeretettel Téged, Anka Bálint!