Egész este némán bandukolt egymás mellett az egy szem leány és a róka. Útjukon végig világított nekik a hold és megannyi csillag. Hegyeken, völgyeken, kies tájakon vidáman csobogó patakok mellett vezetett utuk. Az egy szem leány nem tudta miért, de biztonságban érezte magát a róka mellett. Annyi szépet látott azon az estén, mint előtte soha. Mikor a nap előbújt a dombok mögül a róka megállt egy hatalmas fa mellett.
-Itt pihenjünk meg egy kicsit. – mondta, azzal leült a fa alá.
-Hol vagyunk? És miért hoztál ide? – kérdezte az egy szem leány.
-Ott vagyunk, ahonnan a vándorok izgalmas kalandjaikra indulnak. – mondta a róka és úgy tett, mintha nem is lenne fontos, amiről beszél.
-Kik azok a vándorok és milyen kalandokra? Mármint mi az a kaland? – kérdezte az egy szem leány, mert nem tudta mi az a kaland. – A kaland az jó, ugye?
-A kalandok izgalmasak. A vándor pedig te magad vagy.– mondta a róka és egyre jobban tett úgy, mintha nem is lenne fontos, amiről beszélnek.
-Akkor a kaland jó. Mehetünk tovább, találjuk meg a kalandot. – mondta az egy szem leány és kész volt elindulni megkeresni a kalandot, ami jó.
-Én nem megyek. Te vagy a vándor. – mondta a róka és egyre nehezebb volt úgy tennie, mintha nem is lenne fontos, amiről beszél.
-De miért? Én nem akarok egyedül menni. Gyere velem. Te hoztál ide. Azt sem tudom hol van a kaland. – mondta az egy szem leány és hirtelen nem volt biztos benne, hogy biztonságban érzi magát a rókával.
-Nekem más dolgom van, de ne félj. Tépj ki három szőrszálat a hátamból. – mondta, és közben odament az egy szem leány mellé. - Ha utad során elbizonytalanodsz, ha nem tudod, mi tévő legyél, ha megijedsz, akkor csak törd el az egyiket és azonnal ott teremsz, ahol neked a legjobb. – mondta és most nagyon is úgy tett, mint aki fontos dologról beszél. Az egy szem leány értetlenül nézett a kezében aprócska dárdaként nyugvó három vöröslő szőrszálra. Mikor újra a rókára nézett, annak már a hűlt helye volt csak ott. – Mindig ezt csinálja ez a róka. Megjelenik, mikor nem kérem, aztán amikor szeretném, hogy maradjon, akkor eltűnik. – gondolta és eszébe jutott a kaland, amit meg kell keresnie. De fogalma sem volt merre is van a kaland, mert a róka azt persze nem mondta meg. Ahogy körülnézett vette észre, hogy az út három felé ágazik. Nem gondolkozott sokáig, hisz úgysem tudott egyikről sem semmit, hát elindult az egyiken. A három szőrszálat mélyen az inge alá rejtette, hogy biztonságban legyen. Ment-mendegélt, míg egyszerre egy erdő széléhez nem ért. Nem szerette az erdőket. Az egy szem leány a virágokat szerette. Erről eszébe jutott a világszép kert. A rózsák és a kert közepén a kis házikó, benne a favágóval, aki most biztosan a messzi erdőben vágja a fát. Nem szerette az erdőt, de abban reménykedett, hogy a jó kaland az erdő mögött várja, így megszorította a három vöröslő szőrszálat, mert így nagyobb biztonságban érezte magát és elindult az erdőbe. Ahogy ment egyre beljebb, az erdő úgy lett egyre sűrűbb. Egy idő után már olyan sűrűn álltak egymás mellett a fák, hogy alig volt köztük annyi hely, hogy az egy szem leány utat találjon. A bokrok mintha marasztalni akarnák, kapaszkodtak a ruhácskájába és kezdett besötétedni. Az egy szem leány nem tudta eldönteni, hogy esteledik, vagy az erdő vált túl sűrűvé. Egyszerre vak sötét lett, és az egy szem leány nagyon félni kezdett. A fák között már nem talált utat, a fény már egyáltalán nem szűrődött át a lombokon. Megállt, hogy hallgatódzón, de a csönd szinte ráült a vállára. Eszébe jutott, hogy a róka mindig akkor jelent meg korábban, ha sikoltani kezdett. Összeszedte minden erejét, és ordítani kezdett. De a róka nem jelent meg. Az egy szem leány nagyon félni kezdett és keserves sírásba kezdett. Csak úgy patakzott a könnye. Sehogyan sem bírta abbahagyni a sírást. Egyszerre úgy érezte, mintha a kígyó körbe ölelné a lábát és elkezdene egyre feljebb kúszni a bokáján. Pedig csak a sírása áztatta fel a talajt körülötte, de annyira, hogy az egész erdőből mocsarat csinált, ami egyre csak húzta lefele. Menekülni próbált, de alig tudott mozdulni. Mikor már végképp elhagyta az ereje, eszébe jutott, hogy eltöri az egyik szőrszálat és nyomban otthon lesz az ablakban, ahonnan csodálhatja a kert azon apró szegletét, amit onnan látni lehet, hát gyorsan megfogta az egyiket és eltörte.

(folytatás a jövő héten)