Többeknek csalódást – azt hiszem, valakiknek pozitívat, másoknak negatívat – kell okoznom: alkoholmentesek ezek a sörök. Több mint egy hónapja ilyeneket iszom. Egy kivétel volt: Líviék nagybátyjára a 66. születésnapján koccintottam két pohár sörrel február közepén. Az egészségére! Meg persze, mindannyiunkéra, a magaméra is.

Ma, mondom, intenzív nap volt az elejétől a végéig, és a vége felé úgy éreztem, hogy muszáj meginnom egy-két sört. És Lívinek az imént mondtam, hogy mennyire nem hiányzik a bódultság meg a zsibbadtság érzése hozzá. Érdekes megfigyelésem ez az elmúlt hetekben, meglepett. És így lett mégis ma is blog.
Nagyon-nagyon rosszak voltak az alkoholmentes sörök 10-20 évvel ezelőtt, de most egyáltalán nem érzem azt a mellékízt, amit akkor. Semmilyen tekintetben. Én és magamtól döntök úgy, hogy melyikkel élek, melyikkel nem. Jólesik ez. Korábbi életem során nyűg volt, hogy nem azt és annyit ihattam, amit akartam. Most meg mondom: kifejezetten jólesik ez a sör. Nem okoz semmi különöset, főleg nem terhet vagy hiányérzetet, pont ez benne a hihetetlen és felszabadító számomra.

Csak annyi még:

Iszom egyet-kettőt ma este az olvasóink egészségére!