Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít! - csendül fel a fülemben a dallam, ahogy itt ülök a laptopom előtt.
Ma, szerda reggel futottam megint itt, a 9. kerületi Ferenc téren, Tűzoltó utcai otthonunktól egy sarokra. Suhantam, ami egyre jobban megy, nem csupán az időeredményem meg a táv, a mentális állapotom is egyre inkább tetszik a futásaim kapcsán. Jött fel a Nap közben, a horizonton megjelent a házak tetői felett. A suhanás azt jelenti, hogy nyugalom van bennem, néha bevillan valaki, vagy valami, aztán minden erőlködés nélkül visszatér a nyugalmi állapot. 
Sokan vagyunk, akik tudnak jók lenni. Szerintem minden ember tud. Van, hogy nehéz nem lázadni a - most így fogalmazok - sors miatt, és közben tenni a dolgunk. Például épp suhanni a futókörön, Lívivel ma is, ahogy minden nap, meginni a reggeli kávénkat, vagy leülni megírni a vállalt blogbejegyzésem.
Csendesen szorítok magunkért, hogy tudjuk, mi a dolgunk, és ha tudjuk, tegyük is meg, amit kell. Ezt, és alázatos kitartást kívánok Mindannyiunknak, azt, hogy ne add fel soha, szeress! Mert ez a dolgod. 
És ha ezt tudjuk, akkor már jók vagyunk szerintem.