A nyáron olvastam egy nagyon jó könyvet, a címe A döntés, Edith Eva Eger írta. Nagyon nehéz megfogalmazni mindazt, ami ebben a könyvben áll, és ma igazából nem is ez a célom, mert ha valaki akarja, az úgyis elolvassa. Viszont ez a könyv nagyon nagy hatással volt rám, amit az olvasás pillanatában nem igazán ismertem fel, viszont most egyre többször jut eszembe. 

Hogyan lehetünk boldogok egy összeomló világban? Mit tehetek annak érdekében, hogy addig mosolyogjak, amíg már fáj az arcom? (Ez furcsán hangzik, de előfordult már. :) )

Minden nap hozunk döntéseket, én igazából rettegek a döntésektől, mi lesz ha nem jó, mi lesz ha megbánom, mi lesz ha másnak ártok vele… és sorolhatnám.
De a múlt héten mégis hoztam egy számomra hatalmas döntést, amit bár a józan ész és a logika nem biztos, hogy támogat, mégis úgy érzem, hogy szinte ragyogok a boldogságtól, hogy megteszem. Úgy érzem több kárt okozna bennem az, ha nem ezt tenném. És, hogy lehet tévedek…? Igen, ez benne van, lehet, hogy tévedek, lehet rossz döntés, de ha nem teszem meg sosem derül ki.
Az utóbbi pár hétben ez már a második ilyen félelemkeltő döntésem. Az első pár hete volt, amibe hatalmas támogatást kaptam, és miután megtettem, boldog voltam, tele energiával és hálával. És ezt a sok energiát még mindig magamban érzem és sokkal nyugodtabb és boldogabb vagyok azóta. Így tudom, az egy jó döntés volt.
Na, de mi lesz most? Izgulok!
Mindeközben körülnézek, és nem értem, hogy mi történik a világban...de tényleg. Mi ez?
És itt jön be az a pont, hogy nem engedem be ezeket a borzalmakat. Csak azzal foglalkozom, amire hatással vagyok, ezért teszem azt, ami boldoggá tesz. A fent említett könyvben olvastam valamit, ami segít abban, hogy ezt megtegyem: “Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne.” (Edith Eva Eger- A döntés)

Edina