Három éve olvastam egy verset, beleszerettem. Akkor még nem igazán ismertem a költőnőt, bár már olvastam egy-két versét, egyik sem volt ennyire erős hatással rám. E vers után nagyon utánanéztem, ki ő, milyen költeményei vannak, milyen könyveket publikált. Rájöttem, hogy egy másik kedvenc versem is tőle származik. Innentől kezdve aktívan kezdtem olvasni a verseit. Rátaláltam a könyvre, amiben megjelent ez a vers. A könyv címe azonos a vers címével, mindkettő "Elhagy". Egy könyvesboltban sem volt elérhető, és egyik antikváriumban sem volt kapható. Előjegyeztem és vártam. Pár hete láttam, hogy újra kiadják a könyvet. Nagyon örültem neki, de mostanában hamar felejtek, így elég hamar kiment a fejemből. Vasárnap megláttam, hogy maga a költőnő kitett egy képet a könyvről, hogy már kapható. Gyorsan elindultam a könyvesboltba, anélkül hogy megnézném a nyitva tartást, így négy boltba mentem el, és mind zárva volt. Végül az ötödikbe beugrottam zárás előtt és sikerült megvennem a könyvet. Hazáig a buszon nem bírtam letenni, majd hazaértem, minden nagytakarítási tervemet elengedtem, és egész nap olvastam ezeket a verseket. Ír benne a szülő-gyerek kapcsolatról, az elválásról, a változásról. Jól esett ezeket olvasni, és közben arra gondoltam, hogy a jó dolgokra megéri várni.

"Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy."
(Szabó T. Anna: Elhagy)