az egyik könyvet zúz,

a másik nem endegi, hogy élettársak örökbe fogadjanak,

újabb bűnbak gyártás alakul, most a melegek a kiválasztottak,

az SZFE-n egy katona pattog, fenyegetnek, megfigyelnek, nyilatkozni kell, megáll az internet...

össze-vissza hazudoznak nekünk,

háborús retorikát kell hallgatnom

és sorolhatnám végtelen sorban az abszurdumokat

én tényleg nem hittem, hogy ilyesmik történhetnek meg a 21. században. Hol élek én?

Nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagyok-e, vagy végtelenül dühös. Azt hiszem mindkettő. Nem jó dühösnek lenni, nem is szoktam, már régen nem látom értelmét. De most dühös vagyok a tehetetlenségtől, az embertelenségtől, a hazugságoktól, és még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyesmik történhetnek itt és most. Mit tehetnék? Igyekszem embernek maradni az embertelenségben.