Nehéz meghozni a döntést, mert nem tudod, mi lesz a túloldalon. Ha optimista vagy, arra gondolsz, biztosan jobb lesz. Ha pessszimista, el sem indulsz. Félelemkeltő és egyben izgalmas is, hogy mi vár a túloldalon. Én szeretem az ilyen izgalmakat, legyen szó egy országhatárról, vagy éppen a komfortzónám határairól. Bár a két eset nagyon más, mégis van benne közös, a rejtély, a "mi lesz, ha..." kérdés. És sosincs rá válasz, mert miért is lenne? Annyira unalmas lenne, ha mindig tudnánk, hogy mi lesz, ha... elvesztené a lényegét. De mégis fárasztó, folyton izgulni, hogy mi vár ránk, jó ötlet-e vagy sem lépni, kilépni... Kényelmetlen a komfortzónán kívül, azt hiszem, azért is nevezzük komfortzónának, mert ott komfortos, miért akarnék azon kívül lenni? És közben ott van a mondás, hogy a "csodák a komfortzónán kívül vannak" vagy kezdődnek, már nem emlékszem pontosan, a lényeg, hogy lehet, igaz, lehet, át kell lépni a határt, a határainkat.