Nem tudok ennél rosszabbat elképzelni. Egy hazugságra épülő élet törvényszerűen rohan a vesztébe. Lehetetlen nem annak lenni, aki vagyok. Akkor is lehetetlen, ha ez nehéz. Még elképzelni sem tudom, milyen pusztító lehet belülről évtizedeken keresztül hazudni. Hosszú távon ez maga a halál. És milyen is az élet! Milyen szép: miközben itt ezen lamentálok megérkezik egy régen előrendelt könyv, amit nagyon, nagyon vártam. A könyv egy olyan ember önéletrajza, aki ennek tökéletesen és pontosan az ellenkezője. Akinek őszintesége és hitelessége, munkája, bár nem szeretem ezt a szót, de példa, minta. Jó, hogy van ilyen. Jó, hogy van ilyen is. Ezt most elkezdem olvasni és nyilván le sem teszem a végéig. Az őszinteség valójában nem nehéz. Az egyetlen út, amivel bármit amiről álmodunk elérhetünk. Az egyetlen út, amitől boldogok lehetünk. Ez a hitem és mindig megerősödöm abban, hogy hazudni ártalmas és önpusztító, vállalni magunkat boldogság. 

Ja! A könyv? Kiss Gergő: Életem a játék - aki nem tudja, ki ő, járjon utána:)