Úgy látom, hogy sokan közvetlen elalvás előtt és ébredés után azonnal kezükbe veszik a mobilt, van, aki nem is ereszti el egész napokon át. Jó érzés, amikor megcsippan, tudom, hogy meg fogja várni, aki üzen, hogy megnézzem, és reagáljak rá. Amikor túlpörgök, sokszor kapkodva válaszolok. Pedig nem a gyorsaságnak kell feltétlenül az első szempontnak lennie, a gyorsaság önmagában nem erény.
Szoktunk beszélgetni mindannyian. Szeretem az emotikonokat néha használni, és szeretem figyelni élő párbeszédek során az arcokat. 
(Magyarországon a valaha volt legfiatalabb államtitkár-helyettes téved, és tévedésbe ringat azzal az állításával, hogy a fiatalok a "véleményüket" fejezik ki emotikonokkal. Szerintem egyenesen káros, hogy ezt mondta.) 
De visszatérve: nem attól élvezem a napom, hogy sűrűn üzenek, és üzennek nekem. Ettől még megölhet az unalom... Attól már jobb, ha hagyok időt mindenkinek, magamnak is, meg- és átélni a pillanatokat. Amikor ez megy, jobb napom van.
Ezekkel kívánok ma jó és szép napot! Mindenkinek.