Közülük sokan mondtak rólunk, valójában a velünk és nálunk töltött idejükről többek között két- és három h-s, hiteles/hálás/hangzatos szavakat. Ezek a szavak - talán nem is tudják -, mind mind őket dicsérik. Mert én úgy voltam és vagyok vele mindig, hogy mi, a mindenkori stáb nem csinálunk mást, mint azt, hogy biztosítjuk, hogy jól, az idejük előrehaladtával egyre inkább önazonosan és erősödő magabiztossággal töltsék el az idejüket velünk és nálunk. Nem vagyunk edzők, ők nem sportolók, nem az történik velük és velünk, hogy kihozzuk belőlük, ami bennük van. Hanem észreveszik, hogy őket is és a társaikat is elfogadjuk, és ez ad, persze nem töretlen lendületet nekik. Kinek töretlen a lendülete, hogy ne mondjam, kinek nincs rossz időszaka...
Akkor is jó itt lennie, vagy legalábbis együtt, a KOMÁ-ban lenni a lánynak, fiúnak, gyereknek, fiatalnak, embernek, amikor rosszabb periódusa van Mert közösségben, és sokszor szoros barátságban vannak. ..
És nekik jut eszükbe, mit szeretnének a jövőjüktől, és a felnőtt életüktől, természetesen támogatjuk őket e célok elérésében is. És nem nekünk, nekik lesznek fontosak, az akárhány H-s mondataik. Ha jól belegondolunk, mind mind egy lányról, fiúról gyerekről, fiatalról, emberről szólnak, olyanokról, akiket végre egyszer, - sajnos sokszor először az életben -, elfogadtak olyannak, amilyenek, és szeretettel figyelnek rájuk. És ettől képesek lettek és lesznek hinni magukban. Mint mindenki, akivel így van."
A képen a koma logója látható, két régen hozzánk járó így pecsételte meg a barátságát.
