Vagyis számomra csak az egyik a valóság: az élet, a hétköznapok, amiben élünk. Az, amiben emberek halnak meg, amiben félünk a betegségtől, amiben nem működnek a szolgáltatások, amiben nem tudjuk merre menjük és mi lesz velünk. És egy másik, amiben hajmeresztő hazugságokat hallgatok arról, hogy minden rendben van és nem hiszem el, hogy ez valóban megtörténik. Nyílt hazudozás, ami értelmezhetetlen számomra. Amihez nem kívánok csatlakozni, nem is tudok. Nem értem, hogy akik ezt állítják miről beszélnek. És nem értem, hogyan van az, hogy vannak, akik ezt még elhiszik. Vannak, akik ezt még elhiszik? És ki a bolond: én vagy te?