Szőlő utca. Kemény gyerekek lehetnek ott. És vajon mitől keményedtek meg? Már amikor bekerül egy intézménybe, nem, már amikor kikerül a családból - bármilyen rossz is a család - egy gyerek, meg- vagy tovább keményedik. Vagy benne marad, és beleroppan a családba, Vagy abba, hogy kikerül onnan. Vagy az intézményi létbe. Vagy az életbe. 

 

Vagy nem... 

 

Nálunk, a KOMÁ-ban sok gyerek megfordult már, és meg is fog, vannak köztük intézményben nevelkedők is. Nálunk mindenki keménysége ellágyul előbb vagy utóbb. Azt hiszem azért, mert nálunk egyetlen dolgot nem tolerálunk: az agresszió bármilyen formáját. Minden mást igen. 

 

Ha szar napja, vagy éve vagy élete(!) van valakinek, azt is.

 

Nekünk teljesen más a dolgunk, mint egy családnak vagy bentlakásos intézménynek. Könnyebb is, mert nem velünk élnek a gyerekek, akik hozzánk járnak.

 

Csak pár óra, amit nap mint nap velünk töltenek. 

 

Hány helyre mehetnek még nap mint nap jól lenni, kedves társadalom? 

 

Botrány, bűn, méghozzá pokoli, hogy az történhetett a Szőlő utcában, és más helyeken, családokban például, ami, és ezt a magyar kormány nem csak tűri, tűrte, hanem támogatta. Használ és használtat minden áldozatot korábban is, most is. Természetesen ezért nincs más választása, hazudoznia kell róla.

 

Hogy miért?

Az alantas élvezetért, És a hatalomért,

 

És még mindig hatalomban tartjuk őket.

 

Egy társadalmat az jellemez leginkább, ahogy az elesettekkel bánik. Most és mindörökké, amíg ember van ezen az egyre inkább mocskosabbnak látszó bolygón, mely bolygó emberi faját mi teszünk olyanná, amilyenné tesszük mindenkor.