Nem tudom pontosan mi ez. Emberek sokféle helyről, sokféle élethelyzetből. A KOMA egy pont, egy hely, egy érzet, ahol összetalálkoznak útjaink. Itt kicsit megállunk és nem rohanunk el egymás mellett. Figyelünk egymásra, törődünk egymással. Van, hogy csak pár szót váltunk, van, hogy nagyokat beszélgetünk. Van, hogy csak hülyülünk, és van, hogy nagyon komolyan gondolkodunk. Megosztunk, kinyílunk, érdeklődünk, meghallgatunk, nem véleményezünk, nem ítélkezünk. Lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk. Nem kell álarcot viselnünk, nem kell hazudnunk. Nem bántjuk egymást. Nem veszekszünk, de vitatkozunk, ha úgy adódik. Sokfélék vagyunk. Ez annyira jó. Így tanulunk egymástól sokat. Másképp látunk dolgokat, más világokban élünk, de mégis jól vagyunk itt együtt. Tán egy összetartozás érzet a “komaság”, tán egy valahova tartozás. Egy biztos pont? Egy nyugodt pont? Ez nem kevés manapság. Annyira biztos pont, hogy tudom, ha újra kinyithatunk mindenki visszatér. Ez nagyszerű érzés. Biztonságot ad.