Nem csak az van, hogy sokat hallunk a mozgás fontosságáról, de igényeljük, érezzük is, főleg gyerekkorban. Mégis napi sok órát kell egy helyben ülni az iskolában, sőt koncentrálni kell közben. Ez egy egyszerű fizikai képteleség. Nem motiválatlanság, nem viselkedési rendellenesség, semmi extra, egyszerű fizikai szükséglet. Pusztán ez a mérhetetlen mennyiségű egy helyben ülés elég ahhoz, hogy ne tudjunk koncentrálni, figyelni. Felnőttként sem tudunk. 1,5 óra után már mindenki csak arra tud gondolni, mikor lehet már felállni, kimenni. Sőt, csak erre tud gondolni. Mindegy, mennyire érdekes egy téma, egy beszélgetés, muszáj kicsit felállnunk. Nem fogom fel, mi indokolja, hogy egész délelőtt ülni kelljen. Miért gondoljuk, hogy mozgás közben nem tudunk tanulni? Miért ne lehetne óra közben egy játék, egy séta? Miért gondoljuk, hogy a 8. órában még bárki tud koncentrálni? És vajon miért nem látjuk az összefüggést a monoton, testünk, lelkünk igényei ellen való ücsörgés és a tanórai rosszalkodás, unatkozás, vagy az iskolákban megjelenő agresszió között? Van, hogy ezekben csak az az egyszerű fizikai igényünk jelenik meg, hogy mozdulni, mozogni akarunk. Szerintetek?