Gyakran szorongok, ami azt hiszem, normális, mert ember vagyok és félek. Biztosan mindenki érzett már így... A szorongás akkor válik kórossá, amikor irracionálissá válik, amit én vitatnék, mert amikor benne vagy, akkor nagyon is racionálisnak tűnik.

Szóval a szorongásom leküzdésére sok mindent próbáltam már, pár jó tanács egy pszichológustól, különböző relaxációs- meditációs gyakorlatok, olyan tevékenység, ami nagyon lefoglal pl. adiminisztratív munka, de van, hogy festek, olvasok, vagy éppen sétálok. De vannak napok, amikor semmi nem segít, amikor belekerülök egy spirálba, és csak megyek körbe és körbe. Bármit csinálok néhány perc után már újra ott vagyok, kattogok, és félek. 

Tegnap új mérföldkőhöz jutottam... Amikor nem kattogtam és végiggondoltam, hogy mennyire mélyen elsülyedtem a kis spirálomban az elmúlt hetekben, a mély önsajnálat helyett, amit eddig éreztem, most úgy éreztem nevetnem kell. És nem, nem őrültem meg, csak azt hiszem eljutottam arra a szintre, amikor már értem, miért is irracionális... vagy az okoskodást félretéve, lehet megtaláltam a legjobb öngyógyító módszert, ami a nevetés. Mert szeretek nevetni magamon, mert néha jó nem komolynak lenni, mert néha csak el kell engedni...