Egy éve teljesen kétségbe estem, és azt éreztem, hogy ezt nem bírom ki…kibírtam, mint ahogy mindenki más. Most annyira nem érintett meg, elfogadom, ha kell, itthon maradok. Sőt van egy csomó dolog, amit most megcsinálhatok pl. az a rengeteg feladat, amit kaptam egy vizsga teljesítéséhez, vagy a sok virág, amit most végre elültethettem, de ott van még az a három könyv, amit elkezdtem olvasni és alig volt időm velük haladni, de igazi élmény ablakot pucolni az 5.en az enyhe tériszonyommal. Meg hát azért ki mehetünk, mármint mennyire izgalmas néha újra felfedezni a várost, ahol élsz! Vagy a tavaszi napsütésben csak ülni a fűben és érezni a napsugarait, ahogy simogatják a bőröd. Arról meg nem is beszélve, hogy együtt lehetsz azokkal az emberekkel, akiket igazán szeretsz… persze ezt a tavaly is sokat mondták, hogy sosem lehettek újra ilyen sok ideig együtt, és tessék újra itt vagyunk, de ha bele gondolunk sosem leszünk pont ugyanennyi idősek, sosem látjuk egymást pont ugyanilyennek, ebben az éveben sem lesz még egyszer tavasz, szóval igenis állj meg egy pillanatra és légy hálás azért amid van, mert nem tudjuk, hogy mi meddig tart.

Én sok mindenért hálás vagyok, ami van az életemben pl. a csodálatos emberekért, akik körülvesznek, a nagyszerű munkahelyeimért, mert ezeknél nincs jobb, a gyerekekért, akikkel együtt dolgozom, azért is hálás vagyok, ha reggel elmegyek futni, de azért is ha csak itthon jógázom, azért, ha reggel besüt a nap a szobámba és arra ébredek, a reggeli kávéért, ami nélkül képtelen lennék bármire, na meg a csodálatos sárga tulipánokért, amikre ha ránézek, valahogy mindig megtelik a szívem szeretettel, mert számomra ezek a világ legszebb virágai.