De inkább annak emléke, hiánya.

Nem tudom, ki hogy van a nosztalgiával (hallottam olyat, hogy valaki szerint haszontalan, egyenesen káros), számomra egy kedves hangulat(?), érzés(?).

Viszonylag ritkán kap el engem a nosztalgikus hangulat. Még a jó emlékek felidézésekor is kevés alkalommal indul be bennem ez a dolog, de amikor megtörténik az a "furcsán szép sóvárgás", akkor teljesen kirángat a világból, és belesüppedek egészen. Kicsit az ébren álmodáshoz hasonlítanám, de az is lehet, hogy ez valami időutazás féle dolog (a test marad a jelenben, az agy és a szív pedig visszaugrik valami múltbéli eseményhez, újraéli azt).
Maga az "időutazás" elég rövid ideig szokott tartani, viszont az érzés általában marad utána még, akár órákig. Nem igazán emlékszem olyan nosztalgiára részemről, ahol ne valami jó dologra, jó időre emlékezve fogott volna el a "vágyakozás".

Még azt is képes volt kiváltani belőlem egy ilyen jól sikerült visszaemlékezés, hogy (gondolkodás nélkül) egy számomra kedves időszakból, újra előkeressem az akkori összeszokott társaság tagjait, és szervezzek egy találkozót, hátha ők is szívesen újraélnének egy napot abból a nyárból.