Nincs adekvát válaszom a bevezetőt záró kérdésemre. Én úgy látom, hogy a jelenlegi magyar kormány úgy érzi, muszáj pattognia, mint ovisnak a gumilabdán. Most el kell játszani, hogy "szerintünk" a nagyhatalom (USA) "azért" hoz mindjárt "egy sor, országunkat korlátozó intézkedést", mert "mi", "pont a jogállamiságnak megfelelően" eljárva elhatároz"tuk", hogy nem lehet angolt oktatni. Ez maga az ovi. Csak az nagyon nem mindegy, hogy Magyarországra, pontosabban az összes magyar emberre felesküdött sekélymagyar politikuskák, hogy pont minket korlátoztok, mert ti oviban nem játszottatok elég sokat bújócskát, fogócskát meg adjkirálykatonát. Hintába ültetni lehet azt, aki hagyja, van, aki igényli is. Szeretném kérni, hogy - bár hagyományosan nagyon toleráns vagyok -, hagyjátok békén az embereket koruktól IS függetlenül, már az oviban is! Hátha sikerül nekik jókat játszani. És nincs mit aggódni, emberiek lesznek úgy is, hogy a szüleik szabadon választhatnak, mit olvassanak, mondjanak és tanítsanak Nekik kiskorukban, és mit ne. Az én felfogásom szerint ez alapvető lelki tápláléknak minősül. Nem mellesleg, alapvető emberi jog. Én azt biztos megtanítom a gyerekeimnek, hogy nem kell eljátszani a történelmet meg az úgynevezett nagyívűséget. Az vagy van, vagy nincs. Erőlködni nem kell mindenáron ezért sem. Meg hogy tulajdona ember embernek nem lehet. És nem muszáj semmilyen parancsra pálinkába fojtani a lelkeket. Beszélgetni fogok Velük arról is, hogy szerintem nem attól lesznek valakik, hogy a nagy erőlködésben folyamatosan rosszul érzik magukat, és begőzölve elvárják másoktól is, hogy ne legyenek jól. Mert puszta hazugság, hogy ezektől lesz bárkinek jobb.

Amit meg elmondok: attól például jobb leszel, hogy szabad vagy, és hagysz szabadon dönteni másokat is. Nekem ez a norma.

Emberileg és erőforrásilag.

Kristóf