2020 tavasza óta mindenki látja, hogy van valamifajta feszkó a másikban, van, aki (be)látja, hogy magában is. A jóléti társadalomba vetett hitünk rendült meg. Ragaszkodunk hozzá, persze, én úgy látom, hogy az emberiség túlnyomó, legalábbis nagyon nagy része azt szeretné, hogy csinálhassa – legalábbis elvileg - azt, amit 2019 végéig. Nem tudom, ez baj-e, az jutott eszembe, amikor Lívivel beszélgettünk vasárnap, hogy mi, magyarok, vagyis sokan közülünk megnézzük Karácsonykor a Reszkessetek betörőket újra és újra. Biztosan nem tűzné műsorra senki, ha nem lenne benne lóvé, azaz van nézettsége sok-sok éve. A beszélgetésünk során mondtam Lívinek, hogy a 90-es évek volt a civilizáció csúcseredménye Magyarországon is, ahogy egy barátom 2009-ben megjegyezte, abban az évtizedben német nyugdíjasnak lenni: „A TOP” a világtörténelemben. Én úgy értem ezt most, hogy az volt a jóléti boldogság. És valamelyik országos magyar tévé a Reszkessetek betörőket sugározza idén is Szlávik doktor bejelentése szerint. Bele lehet merülni Szenteste, miután halálra zabálta magát a család. Ellazulva, jóllakva fekszem a tévé előtt, és nézem. Élvezem. A biztonságos 90-es éveket is.

És maga a vakcina kérdése. Mindenki, akit nem nézünk a legtöbben totál elmebajosnak, kérdés nélkül beadat a gyerekének védőoltásokat. Mi is ezt fogjuk tenni, amikor megszületik Bálint, és később a testvérei. Egyértelmű. Korántsem egyértelmű, hogy ki adatja be felnőttként magának a covid vakcinát. Lehet cizellálni, a legjelentősebb különbség, hogy tudjuk: nem telt el elég idő ahhoz, hogy bevizsgálják, milyen hatásai vannak. Közben meg hajtjuk és hajtatjuk az „eredményt”. Mert nem vitás: újra all you can eat menüt akarunk enni valahol a tengernél egy medenceparton last minute utazásunk során… Úgy persze, hogy sokan mondják: „én tuti nem adatom be, és nem engedem a gyerekemnek sem beadatni”.

Folytathatnám, de nincs értelme.

A különbség a 90-es évek, azaz a civilizációnk csúcseredménye, és a most között, hogy mániákusan akarunk „hinni valamiben”, és közben nem bízunk meg semmiben. Talán nem vagyunk elég alázatosak már ehhez.

Nagyon szeretnék! Mindkettőt. Elhinni és bízni. Ehhez tudnom kell, meg kell tanulnom újra, hogy nem csak a szeretteimben bízhatok meg. Segítsetek, kedves emberek!