Segítsetek, kérlek, hogy megérthessem, mi lehetett az álomvilágomban egy idő után torkaszakadtából ordító tollnok majd szónok fejében, pontosabban az enyémben. Zavaros az egész még úgy is, hogy a párnám mellett mindig van egy papiros meg toll, hogy rögzíthessem, mit látok és hallok éjszaka, bármi is legyen az. Például, ha tényleg: van egy álmom. Azért osztom meg Veletek, mert képzeljétek, úgy emlékszem, hogy ugyanarra használt teljesen ellentétes értelmű szavakat, mintha ugyanazt jelentenék! De lehet, hogy csak nekem tűnik úgy.

Mindenesetre furcsa! 

Vagy nem?


Tehát akkor: íme a beszéd leirata, amiben a szavak elnyerik méltó helyüket... vagy méltó büntetésüket...

"Feleim! Készüljetek! Mind többfele hallani és olvasni, és milyen sűrűn és funkciótlanul használják a hétköznapjainkban is a béke szót! Vigyázzunk! Egyre inkább teret nyer a szelídség, békéstársak! Nyugodtsággal tölt el, hogy mind többen és többen választják a harcot. Beszéljünk világosan! Ez jó! Céljainknak megfelel és üdvözítő, hogy egyre többen hagyják el a fegyvertelen pályát, és eveznek át a Békehadtestbe. Harcosok vagytok, kedves nekem ez! Kultúrbékénk jegyében eltöröljük a múltat végleg! Azt is bizton állíthatjuk, rémlik sokaknak, ez már az Internacionáléban is elhangzott, de róluk utólag kiderült, - mi már rég tudjuk -, hogy azok utolsó, elfajzott, hatalmukkal visszaélő kommunista diktátorok voltak. De mi demokraták vagyunk! Ezért van az, hogy ahogy azt mondjuk és lebegtetjük jó ideje: most mi jövünk! Jöhettünk volna már jónéhány évtizede, mert azok az elfajzott korcsok elmentek, nem tettük. Mert inkább vártuk, hogy eljöjjön a mi időnk! Ezért is használjuk, ellentétben az Internacionálét éneklő, hangsúlyozom: DIKTATÓRIKUS évtizedekre jellemző „harc” szó helyett a „béke” szót mostanában olyan gyakran, mindenféle szószerkezetben, mert meg kell békélnünk... vagy harcolnunk...érte. Egyszóval: tegyünk végre azért, hogy úgy érezzük: vagyunk valakik! Nem készült az elmúlt évtizedekben működtetett diktatúrában még szamiszdat kiadványunk sem, mert még nem is tartottak sakkban, nem engedték ezek a békések, hogy nyugodtan feszülhessünk magunknak! Diktálták, hogy béke van! Pedig az: nincs - mi tudjuk! Ezt az egyet biztosan tudjuk! Mert tudni akarjuk ezt. Vagy fordítva... Elég ebből! Most mi jövünk!!! Csinálni akarunk valamit végre! Eddig nem tudtunk! Eljött az idő! Le a békével!"

...

Még jó, hogy csak egy buta álom volt, ma is rendben feljött a Nap, felkeltünk, és egy vidám reggeli után már tudom, játszott csak a képzelet, amit nem lehet irányítani, amikor nem vagyok magamnál.