Blog

Egy kislány azt mondta pár nappal ezelőtt, hogy mindenkinek van olyan könyve, amit karácsonykor elolvas. Nekem ez évente változik, az idei címe: “Csodát nekem”.

A döntés szabadságát a GO játék szimbolizálja - szerintem

Tudom, sokan szeretik a decembert. Főleg tán a karácsony miatt. Nekem ez a legnehezebb hónapom.

Talán sosem vártam annyira, mint most.

Vasárnap délután beszéltem Lívinek e blog témájáról először. Amikor elmondtam Neki, szokásos körmondataimmal, miről szeretnék szedán blogolni, ezt is mondta: „Veszélyes ilyet írni a blogon, Krisi.” Na, akkor ez biztos érdekel rajta kívül is pár embert! – gondoltam. És nagyon jót beszélgettünk, vitatkoztunk is, amivel gondoztuk egymásba vetett hitünket és bizalmunkat. A blog témája a covid-vakcina és az emberiség viszonya. Inkább az én viszonyom hozzá.

Eldöntöttem, megfogalmaztam, kimondtam és most megteszem. Ilyen egyszerű.

Nézd Anya, egy Mikulás!

Valahogy ma nem jut eszembe semmi, amiről   írhatnék. Vagyis hát sok minden történt a héten, de ezeket a témákat úgy érzem már túlírták, túltárgyalták, túlnevették vagy túl drámaiak. Igen, inkább túl drámaiak. Kis magyar abszurd. Azért a szégyenen és a viccen túl, arra gondolok borzasztó lehet, ha valakinek az egész életét hazugságban kell leélnie. 

Például akkor, amikor még könnyebben ment az álmodozás.  

Babaszoba. Ibsen Magyarországon Nóra címen is ismert műve sokmindenről szól. De most Bálint készülő szobájának egyik, tegnapi eseményéről szeretnék valamit tudatni Veletek.