Blog

" És fizetni kellett egyformán a jó és rossz hírért." Ez nem az a rádió, ...

Szeretünk szeretni, mami! – írtam a Facebook falára a címben Tőle idézett bejegyzése alá, amikor szűk két éve lábadozott. Egyből felhívott sírva, kicsit leszúrt, persze, könnyei közül feltört a röhögés, valahogy az érvényességén és hatásosságán nevethettünk mindkettőnk mondatának. Az igazság az, hogy közben kinevettük magunkat is kicsit. 

Most nem szólnak a csillagok ....

Én sem tudok ma másra gondolni, mint Vince. Mondhatom úgy is, ez a mai blog most Kristófnak szól:) 

Ma kellene megjelennie a mese befejezésének. Ez a mese egy be nem mutatott színdarabom egyik nagyon fontos eleme volt. A darabban a mese úgy folytatódik, hogy a szereplő E/1-re vált és elmondja a nézőknek, hogy az ő életét mesélte el nekik. Ide más befejezést szántam. De nem ma osztom azt meg veletek. Mert ma sokkal fontosabb dolgom van. A mesém ráér.

Anyuval temetésre mentünk vidékre. Út közben megálltunk. Én kiszálltam és bámészkodtam. Megigézett ez a fa.  Másodszor ezt susogta: ..." Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyű neked."... Jaj, már megint egy dalszöveg…

Egész héten szülők történeteit hallgattam az online oktatás történéseiről. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, de azt tudom, hogy ennek így semmi értelme.   Most nem méláznék azon, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy a 21. században egy tanár képtelen boldogulni a technikával, hogy a tanulók magyarázzák el, mit, hogyan kell használni, csinálni. De azon méláznék egy kicsit,  

Biztos volt benne, hogy most már otthon találja majd magát, hiszen ezek a kalandok neki nem jók, úgyhogy neki máshol nem is lehet jó, csak otthon. Ebben a biztos tudatban törte el a második vöröslő szőrszálat is.

Ilyen még nem volt, amióta blogolunk a KOMÁban. Megírtam mindenkinek, hogy ne haragudjanak, de úgy néz ki, ma képtelen leszek írni. Mozgalmas nap volt nagyon, most, az első két sör után mégis belekezdek.  

Újra leállt minden, a következő két hétben szinte semmi nem fog működni, de pl. az iskolák egy egész hónapig. Egy csomó ember szomorú, dühös, kétségbeesett stb. Persze, van, akin ez most nem fog segíteni, de mi van, ha egy pillanatra megállunk, és megkeressük, mi a jó ebben az egészben. Hol van a pozitív oldala a dolognak…?