Blog

Anyuval temetésre mentünk vidékre. Út közben megálltunk. Én kiszálltam és bámészkodtam. Megigézett ez a fa.  Először ezt susogta: ..."Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?"...

Sosem hittem abban a mondásban, hogy az idő mindent begyógyít. Biztos, hogy nem az idő gyógyítja pl. a veszteségeket. Közünk van hozzá, hogyan dolgozzuk fel szeretteink elvesztését.  

Mikor már végképp elhagyta az ereje, eszébe jutott, hogy eltöri az egyik szőrszálat és nyomban otthon lesz az ablakban, ahonnan csodálhatja a kert azon apró szegletét, amit onnan látni lehet, hát gyorsan megfogta az egyiket és eltörte.

Nem gondoltam tegnap arra a mondatra, amivel zártam egy hete a blogom. Nem jutott egyszerűen eszembe. Álltam a rajtnál a Margitszigeten, különös gonddal bemelegítve már, és csak lenyomtam a karomon a stoppert. Reggel 6 óra 25 perc 00 másodperc volt, amikor nekilendültem.

...mert néha kell

…„Hogyha egy irányba körözni nem elég. Minden intelem csak szappan-szappan-szappan buborék. De ha más szeretne, mást is szeretnék. Nekem ez jó. Nekem ez jó. Nekem ez jó. Neked ez rossz!...” (Sztevanovity Dusán, Somló Tamás: Gömbölyű dal – Katona Klári)

Egy férfi, akinek története fáj, felháborít, alig hiszem, hogy megtörténhet. Valamit tenni akarok érte. Megosztom, hogy minél többen hallják, hallgassák meg és tudják, ez itt és most történik, bármilyen hihetetlen. A mai blog hát az ővé, remélem minél többen meghallgatjátok.

-Szerbusz egy szem leány. Öltözz föl és gyere utánam. – mondta a róka. Az egy szem leány maga sem tudta miért, de úgy tett, ahogy a róka mondta neki.

December 30-án elmeséltem és statisztikával is alátámasztottam, hogyan alakultak futásaim 2020 júniusának vége óta. Rohanósra sikeredett az új év, visszavettem pár hete a tempóból. Inkább a mennyiségből. Hogy élvezzem. Mert ahogy Vincével tegnap a Vár környéki sétánk során újra megállapítottuk: nem vagyunk élsportolók, azért is futunk, hogy élvezzük!

A változás célja a fejlődés, legalábbis szerintem… De mi történik akkor, ha ez a változás hátráltat?