Blog

Anyuval temetésre mentünk vidékre. Út közben megálltunk. Én kiszálltam és bámészkodtam. Megigézett ez a fa.  Másodszor ezt susogta: ..." Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyű neked."... Jaj, már megint egy dalszöveg…

Egész héten szülők történeteit hallgattam az online oktatás történéseiről. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, de azt tudom, hogy ennek így semmi értelme.   Most nem méláznék azon, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy a 21. században egy tanár képtelen boldogulni a technikával, hogy a tanulók magyarázzák el, mit, hogyan kell használni, csinálni. De azon méláznék egy kicsit,  

Biztos volt benne, hogy most már otthon találja majd magát, hiszen ezek a kalandok neki nem jók, úgyhogy neki máshol nem is lehet jó, csak otthon. Ebben a biztos tudatban törte el a második vöröslő szőrszálat is.

Ilyen még nem volt, amióta blogolunk a KOMÁban. Megírtam mindenkinek, hogy ne haragudjanak, de úgy néz ki, ma képtelen leszek írni. Mozgalmas nap volt nagyon, most, az első két sör után mégis belekezdek.  

Újra leállt minden, a következő két hétben szinte semmi nem fog működni, de pl. az iskolák egy egész hónapig. Egy csomó ember szomorú, dühös, kétségbeesett stb. Persze, van, akin ez most nem fog segíteni, de mi van, ha egy pillanatra megállunk, és megkeressük, mi a jó ebben az egészben. Hol van a pozitív oldala a dolognak…?

Anyuval temetésre mentünk vidékre. Út közben megálltunk. Én kiszálltam és bámészkodtam. Megigézett ez a fa.  Először ezt susogta: ..."Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?"...

Sosem hittem abban a mondásban, hogy az idő mindent begyógyít. Biztos, hogy nem az idő gyógyítja pl. a veszteségeket. Közünk van hozzá, hogyan dolgozzuk fel szeretteink elvesztését.  

Mikor már végképp elhagyta az ereje, eszébe jutott, hogy eltöri az egyik szőrszálat és nyomban otthon lesz az ablakban, ahonnan csodálhatja a kert azon apró szegletét, amit onnan látni lehet, hát gyorsan megfogta az egyiket és eltörte.

Nem gondoltam tegnap arra a mondatra, amivel zártam egy hete a blogom. Nem jutott egyszerűen eszembe. Álltam a rajtnál a Margitszigeten, különös gonddal bemelegítve már, és csak lenyomtam a karomon a stoppert. Reggel 6 óra 25 perc 00 másodperc volt, amikor nekilendültem.

...mert néha kell