Blog

Én ezt komolyan gondolom. Szerintem életünk majdnem minden kérdése fejben dől el. Vagyis dönthetünk róla mi. Úgy is mondhatnám, hogy „csak akarni kell”. De komolyan: mekkora baromság már ez?!

Élete során időről-időre találkozik mindenki azzal a kérdéskörrel, hogy „ki vagyok én?”, „ki (ez) az ember?”. Roppant mód foglalkoztat, hogy számomra mit jelent akárkik „mi” meghatározása… Mitől von be, vagy idegenít el egy „mi”?  

“Akarsz-e mindig, mindig játszani … ?”

A temetés lezár egy korszakot. A Vízöntő korszak kezdete, ha a 113-as csillagot vesszük alapul, akkor 1997-re esik. Amennyiben a kiinduló pontot a Halak-ba tesszük, akkor a platoni számítás szerint a Vízöntő korszak kezdete a 2154. esztendőre esne. Más számítások a 2000. év és a 2200. és közé helyezik a Vízöntő korszak kezdetét.

Egész kicsi koromtól bizgatott egy olyan érzés, hogy nem jó helyre születtem. Nem éreztem magam itthon, nem találtam a helyem. Aztán utaztam sokat. Voltak helyek a világban, ahol már-már azt éreztem ez az, tán itt a hazám. És egyszer csak megtaláltam!  

A minap felugrottam egy barátomhoz, hogy segítséget kérjek tőle, mert úgy éreztem, ez már nem mehet tovább. Amellett, hogy ő nagyon jó barátom, vagyis tudom, hogy nagyon szeret, sok évtizedes segítői tapasztalata is van. Biztos voltam benne, hogy neki lesz legalább egy javaslata egy módszer kipróbálására, vagy egy régi tapasztalata, ami majd segít. Eléggé meglepett.

Ma, éjjeli 2 óra 57 perckor már a kávémat melegítettem. Azon gondolkodtunk tegnap a Bázisról hazafele Boncival, hogy a blogomban egy 19. századi írónktól idézek, ahol egy szereplő kifejti, milyen megszólítással lehet, kell, muszáj illetni embereket az akkori társadalom normái szerint. Az idei tudományos Nobel-díjra is esélyes magyar tudós kapcsán szerettem volna kitenni a szövegrészt. Máshogy döntöttem.

Co Csui Ming (kre V.sz) állami hivatalnok volt. Konfuciusz így említi: "A mesterkélt szó, a megnyerőnek látszó, s a tiszteletreméltóság ha túlzó, mindezeket Cso Csui Ming szégyenteljesnek ítélte, s én ugyanúgy szégyenteljesnek ítélem." (Konfuciusz bölcseletei V./24.)

Az elmúlt hetekben nagyon sokat gondoltam 2 éve elment édesanyámra. Egyedüli gyerekként nőttem fel, mert édesanyámat a munkahelyén ipari áram rázta meg. De ő minden áron akart gyereket. Saját felelősségére hordott ki engem és utána már nem lehetett több gyermeke. Így születtem meg én.  Mégis

Gyakorló római katolikus vagyok. Így aztán az év utolsó napján is részt veszek misén, már 36 éve. Gyerekkorom meghatározóan unalmas miséi voltak ezek, hiszen az akkori plébános a homíiliában (bibliamagyarázat) ezen a napon még azt is elmondta, hány darab szöget használtak fel a templomban. Azóta gondolkozom, mi értelme van az év értékelésének.