Blog

Ma, éjjeli 2 óra 57 perckor már a kávémat melegítettem. Azon gondolkodtunk tegnap a Bázisról hazafele Boncival, hogy a blogomban egy 19. századi írónktól idézek, ahol egy szereplő kifejti, milyen megszólítással lehet, kell, muszáj illetni embereket az akkori társadalom normái szerint. Az idei tudományos Nobel-díjra is esélyes magyar tudós kapcsán szerettem volna kitenni a szövegrészt. Máshogy döntöttem.

Co Csui Ming (kre V.sz) állami hivatalnok volt. Konfuciusz így említi: "A mesterkélt szó, a megnyerőnek látszó, s a tiszteletreméltóság ha túlzó, mindezeket Cso Csui Ming szégyenteljesnek ítélte, s én ugyanúgy szégyenteljesnek ítélem." (Konfuciusz bölcseletei V./24.)

Az elmúlt hetekben nagyon sokat gondoltam 2 éve elment édesanyámra. Egyedüli gyerekként nőttem fel, mert édesanyámat a munkahelyén ipari áram rázta meg. De ő minden áron akart gyereket. Saját felelősségére hordott ki engem és utána már nem lehetett több gyermeke. Így születtem meg én.  Mégis

Gyakorló római katolikus vagyok. Így aztán az év utolsó napján is részt veszek misén, már 36 éve. Gyerekkorom meghatározóan unalmas miséi voltak ezek, hiszen az akkori plébános a homíiliában (bibliamagyarázat) ezen a napon még azt is elmondta, hány darab szöget használtak fel a templomban. Azóta gondolkozom, mi értelme van az év értékelésének. 

„Non est volentis, neque currentis, sed miserentis dei.” vagyis:  „Nem azé, akinek arra akaratja vagyon, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”   Futok.

Mi az otthon? Ezt nagyon nehéz meghatározni, internetes források szerint egy olyan “lakóhely, ahol egy család huzamosabb ideig él”. De ez így olyan száraz… szerintem ez a szó sokkal többet tartalmaz…

Az igazság önmagában szemmel láthatóan nem elegendő ahhoz, hogy az emberiségre maradandó hatást gyakoroljon. (Láma Anagarika Govinda) ..."Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz"... (Hobo - Bolondok hajója) Byby 2020.

Holnap Szenteste van. És kezdhettem volna elkapkodva a mondatot úgy is, hogy „kezdhetném azzal, hogy holnap Karácsony van”… De nem tettem, mert meg kell állni, végig kell gondolni, mit akarok valójában tudatni Veled most, Kedves olvasó. Így talán szép és jó is – igaz lesz.

te milyen világban szeretnél élni...?

Egy kicsit félve várom azt, mi vár... ...Itt nics erő, mely elszakít, Itt nincs barát, ki elveszít.... (Presser Gábor-Sztevanovity Dusán)