Blog

Holnap Szenteste van. És kezdhettem volna elkapkodva a mondatot úgy is, hogy „kezdhetném azzal, hogy holnap Karácsony van”… De nem tettem, mert meg kell állni, végig kell gondolni, mit akarok valójában tudatni Veled most, Kedves olvasó. Így talán szép és jó is – igaz lesz.

te milyen világban szeretnél élni...?

Egy kicsit félve várom azt, mi vár... ...Itt nics erő, mely elszakít, Itt nincs barát, ki elveszít.... (Presser Gábor-Sztevanovity Dusán)

Van, hogy a jó is tud fájni.  

Gyerekkorom óta kíváncsi vagyok a „nem-reflexre” is, arra, amikor valaki sokáig az ellenkezőjét mondja mindenképp, bármit mond a másik. Érdekes, ki és mikor él vele, az is roppant érdekes, hogy tudatosnak vagy tudattalannak vélem, és már meg is érkeztem oda, hogy mennyire érdekes, hogy én hogyan reagálok rá, ha engem érint, vagy akár pont nekem szegezik.

Egy kislány azt mondta pár nappal ezelőtt, hogy mindenkinek van olyan könyve, amit karácsonykor elolvas. Nekem ez évente változik, az idei címe: “Csodát nekem”.

A döntés szabadságát a GO játék szimbolizálja - szerintem

Tudom, sokan szeretik a decembert. Főleg tán a karácsony miatt. Nekem ez a legnehezebb hónapom.

Talán sosem vártam annyira, mint most.

Vasárnap délután beszéltem Lívinek e blog témájáról először. Amikor elmondtam Neki, szokásos körmondataimmal, miről szeretnék szedán blogolni, ezt is mondta: „Veszélyes ilyet írni a blogon, Krisi.” Na, akkor ez biztos érdekel rajta kívül is pár embert! – gondoltam. És nagyon jót beszélgettünk, vitatkoztunk is, amivel gondoztuk egymásba vetett hitünket és bizalmunkat. A blog témája a covid-vakcina és az emberiség viszonya. Inkább az én viszonyom hozzá.