Hogy csodálkozom-e az agresszión?

October 3, 2017

Mindent összevéve nem. Kiskamaszok gyülekeznek, találkoznak, sivítoznak, cigizgetnek, elvannak. Kizárólag kiabálva beszélnek. Csúnyán, nagyon csúnyán. Nem csak a szavaik csúnyák. A hangnem, a reakciók, a vélemények. Gyorsan véleményeznek, bármit, bárkit. Gyakori téma a verekedés. Gyakori megoldás a verekedés. Bár ha megkérdem mit érnek el vele, nem nagyon tudnak válaszolni. Ez van, mikor társaságban vannak. Aztán közelebb megyek. Egyenként beszélgetek velük. Hirtelen minden más lesz. A vélemények, piszkálódások, kiabálások mögött csend van, üresség és rémisztő sorsok. Szétesett családok, személyiség zavarok, alkohol, válások és ugyanaz, mint ahogyan ők „beszélgetnek” egymással. Otthon és az iskolában is: kiabálás, ítélkezés, vádaskodás, számonkérés és semmi más. Szeretet hiány. Vad felnövekedés. Üresség. Ez a minta, az egyetlen minta. Így hát nem csodálkozom. Csak gondolkodom, nem keveset: hogyan lehetne ezt megfordítani? Mert hát ez volna az igazi dolgunk. És nem lehet feladni.

Please reload

Kiemelt
Friss

Magánügy: rád tartozik

November 17, 2017

1/10
Please reload

January 1, 2018

November 17, 2017

November 13, 2017

October 13, 2017

September 28, 2017

September 26, 2017

Please reload

Archív
Please reload