Elégedett elégedetlenség

September 2, 2017

Már nem izgulok és nem érzem magam kínosan, ha a KOMÁ-t mint közösségi színházat kell definiálnom. Az elején kicsit volt bennem félelem, hogy mennyire jogos, hogy nem csak közösségi színházként, de az egyetlen itthoni közösségi színházként hivatkozok magunkra. Azóta részt vettem több nemzetközi konferencián, workshopon, fesztiválon, és már bátran mondom, hogy igen, a KOMA közösségi színház. 

10 évvel ezelőtt kezdődött. Amikor 2007-ben vége lett az egyetemi hajtásnak úgy éreztem, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy létrehozzak egy saját színházi csapatot. Akkor ilyet a Schilling Árpád, meg a Pintér Béla csinált. Azért ebbe a sorba beállni kicsit nagyképűség volna, gondoltam akkor és inkább mindig elhessegettem a gondolatot, hogy valóban nekikezdjek. Annyira ugyanis voltam már felelősségteljes, hogy csak úgy, gondolat nélkül nem lehet színházat csinálni. Nem lehet! Ez a nagy hessegetés három hónapig tartott, és augusztusban neki kezdtem. Konkrétan emlékszem, hogy a felelősséget kisebbítve azzal a felkiáltással fogtam egy független csapat létrehozásába, hogy én csak viccből, kísérlet gyanánt, magamat szórakoztatva elkezdek úgy tenni, mintha, megnézve, hogy mi kéne ahhoz, hogy... Találkozókat, megbeszéléseket szerveztem le színházi szakemberekkel, gondolkodókkal, lehetséges tagokkal. Ennek 10 éve. 

Ma már nem hárítom a felelősséget. Ma már büszkén vállalom, hogy a KOMA az egyetlen magyarországi közösségi színház. Ma már pontosan tudom, mit gondoljak a színházról. Ma már nem félek vállalni, hogy van színházi hitvallásom és nem félek az alapján meghatározni a KOMÁ-ban zajló művészeti munkát. A bevezetőben említettem, hogy eleinte féltem közösségi színháznak nevezni magunkat, hiszen ki vagyok én ahhoz, hogy ezt állíthassam. Ma már nem. Már annyira magabiztosan tudom és vállalom, hogy amit csinálunk az közösségi színház, hogy már fejleszteni is merem a módszerünket. Abban hiszek, hogy az embert folyton át kell járja az elégedett elégedetlenség. Elégedettnek kell lenni, hiszen nyugodt magabiztosság nélkül nem lehet koncentráltan létezni. Viszont megállás nélkül elégedetlennek kell lenni, hogy fennmaradjon a fejlődésre való vágy és ráadásul a tettvágy. 

Idén három új bemutató tervezünk, de ebből az utolsó egy teljesen frissített verziója lesz a közösségi színháznak. Sokat még nem szeretnék belőle elárulni, de olyan előadást tervezünk, ami még politikaibb mer lenni. A politikát itt nem pártpreferenciának kell érteni, mint azt oly divatosan itthon értelmezik, hanem a közügyekkel való foglalkozásnak. Olyan előadást tervezünk, amiben kerületi aktivistákkal, civilekkel, magánemberekkel és szervezetekkel együtt keressük a témát, és egy konkrét helyzetnek adunk a színházzal nagyobb nyilvánosságot és művészi artikulációt. Nagyon izgalmas lesz nem csak fontos, de nagyon konkrét dologról beszélni. Persze az erőszak, vagy a korai iskolaelhagyás (őszi és téli előadásaink témái ezek) is nagyon izgalmas, húsba vágóan aktuális és reményeim szerint nagyon tanulságos témák. Mégis azt remélem, hogy tavaszi bemutatónk olyan újdonságként fog megjelenni az itthoni színházi palettán, hogy témája ellenére, nem csak a XV. kerületieknek lesz izgalmas.

Please reload

Kiemelt
Friss

Magánügy: rád tartozik

November 17, 2017

1/10
Please reload

January 1, 2018

November 17, 2017

November 13, 2017

October 13, 2017

September 28, 2017

September 26, 2017

Please reload

Archív
Please reload

Címkék